Hazánkban az 1920-as, trianoni országcsonkítás emléke mélyen él a szívekben. Az 1930-as évek során Nagymagyarország visszaállításának igénye állt a politika, de a hétköznapok középpontjában is. Az iskolákban gyerekek énekelték a Nem, nem soha kezdetű dalt, ismert volt a mondóka: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. A Revíziós Liga országos szervezetként igyekezett a Osztrák-Magyar Monarchia régi határai visszaállításának igényét állandóan napirenden tartani. A Levente mozgalom a hazafias nevelés szolgálatában állt. Az 1930-as években pedig sok városban – az irredentizmus szellemében - országzászlókat állítottak. Ezek az emlékhelyek aztán az 1950-es években a legtöbb városból eltűntek. Most újra állítanak országzászlókat. Csak szűkebb környezetünkben Felsőszentgyörgyön, Jánoshidán avatnak ilyet június 4-én, a trianon emléknapon. Szolnokon is tervben van, de az árvíz miatt csak később kerülhet sor felállítására.
Jászberényben évek óta sokan szeretnék, ha lenne ismét országzászló a városban. Legutóbb Szádvári Gábor önkormányzati képviselő – több civilszervezet nevében – tett javaslatot, de a képviselők többsége a megismert előterjesztést nem fogadta el, így még várni kell a berényi új országzászlóra.
A réginek is meglehetősen érdekes a története:
1934 őszén jelent meg egy újsághír arról, hogy Jászsági ereklyés országzászló felállítására indult mozgalom, melyet vitéz Zámbori Gyula alezredes, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei testnevelési felügyelőség vezetője szorgalmaz. Ehhez a két jászsági járás is csatlakozott, és társadalmi összefogással indult a gyűjtés is. A jászsági testnevelési vezetők elsőként 90 pengőt adtak össze, de a Jászsági Levente Bál is sok adományt hozott. 1935 tavaszán már a hely kiválasztása volt a fő téma. Egy bizottság jött létre, melynek főként nem helybeliek voltak a tagjai, hiszen a kezdeményezés sem innen indult.
Dr. Németh Ferenc – ügyvéd és közéleti személyiség - arról cikkezett, hogy a kiszemelt hely, a promenád és a főtér sarka, nem megfelelő, s ezzel a város széles közönsége is egyetértett. A városkép szempontjából nem helyes – írta a korabeli Jász Hírlapban -, hogy a nagytemplom, a hősi emlékmű és a gimnázium egységét megbontsák. A promenád harmóniáját megtöri az útkereszteződés szélére állítandó országzászló, ezért mindenképpen más helyet kell keresni. Javaslata szerint a kinyitandó Rákóczi út tengelyében való elhelyezés volna üdvös. (Ez kb. a jelenlegi buszpályaudvarhoz közeli hely lett volna. A szerk) Már csak azért is, hogy környezetéből kidomborodjon a „nemzeti gondolat állandó ébrentartására készült” országzászló. A bizottság azonban ezt nem vette figyelembe, a promenád sarkára került, igaz hangsúlyozták, csak ideiglenes hely ez.
Aztán 1935. június 2-án, - a május végi Hősök napját is fényesen megünnepelve egyben – sor került az avató ünnepségre. Vitéz Zámbori Gyula mellett számos magas rangú vendég érkezett a 10 ezer főt számláló hatalmas ünnepségre. József Ferenc királyi herceg és felesége Anna hercegasszony is jelen volt, aki a zászlóanya feladatát is teljesítette. Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság elnöke is beszédet mondott, és átadta a helyi frontharcosok vezetőjének, dr. Bathó Károlynak a zászlót. Az emlékműre a megáldott Irredenta Hungaria zászlaja került fel, s erre a jászok kék szalagját kötötte Anna hercegasszony.
Milyen volt ez az országzászlót tartó létesítmény? A négy égtáj felől négy lépcső volt kialakítva, mert egy kis dombra helyezték a sokat mondó márványoszlopot, aminek a tetejét a szent korona márvány mása díszítette. A márványoszlopot kovácsoltvas kerítés övezte, s ezek sarkain az észak, kelet, dél és nyugat szavak is ott voltak. Magán az oszlopon tulajdonképpen egy feszület is kirajzolódott. Ennek felső részén – az oszlop négy oldalán – négy szó volt olvasható: Hazádnak rendületlenül légy híve. A Nagymagyarországot mutató térkép – s benne a kis ország határának rajzolata – is megjelent mind a négy oldalon. ÍGY VOLT – felül és ÍGY LESZ – alul, felirattal. A zászlótartó az oszlop északi oldalán volt kialakítva. Sajnos sem az emlékmű tervezőjéről, sem készítőjéről nem sikerült megtudni adatot. Valószínű, hogy egy típus országzászló volt, melyből készülhetett sok abban a korban. Ha a tervezés és készítés is jászberényi személyek munkája lett volna, arról biztosan maradt volna fenn információ.
Az avatás fényes ünnepsége, a díszes felvonulás vitézekkel, leventékkel, frontharcosokkal, hadi rokkantakkal, cserkészekkel, gimnazistákkal és képzős diákokkal, zenekarral zajlott. Ezt is vitéz Zámbory Gyula szervezte, nem a helybeliek. Lehel Szállóbeli lakoma is fényesen sikerült.
Készültek fotók, majd képeslapok is, ahogyan a főtér sarkán ott áll a hazafiságot is jelképező országzászló. Aztán 1938-ban – Friedvalszky Ferenc polgármester döntése értelmében - a főtér újabb rendezése során áthelyezték a tejcsarnok és az adópalota előtti kis térre. Itt most a Klapka SZKI melletti kis parkoló van. E helyen már nem volt olyan érdekes, hogy képeslapokon is megörökítsék. Nem volt jó választás ez a hely sem. Az országzászló pár év után visszakerült a promenád sarkára, eredeti helyére. Ekkor azonban se kerítés, se lépcső nem volt körötte, csak az oszlop maga egy kis dombocskán, s rajta a zászlórúd. Ebben a formában egészen 1956-ig megvolt.
Keszthelyi Zsolt gyűjtő talált olyan képeslapot, melyen 1956-ban megvan az országzászló maradványa és közelében az 1945-ös szovjet emlékmű is. ott magasodik. Később ez a képeslap még forgalomban volt, csak az 1956 októberében ledöntött szovjet emlékművet kiretusálták róla! Faragó László is készített 1956 után fotót a promenád sarkán álló zászlóról, mely ma is tudósít a dolgokról.
Aztán az országzászló maradványa is eltűnt a főtérről..........
Kiss Erika
