Jászsági ereklyés országzászló

Hazánkban az 1920-as, trianoni országcsonkítás emléke mélyen él a szívekben. Az 1930-as évek során Nagymagyarország visszaállításának igénye állt a politika, de a hétköznapok középpontjában is. Az iskolákban gyerekek énekelték a Nem, nem soha kezdetű dalt, ismert volt a mondóka: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. A Revíziós Liga országos szervezetként igyekezett a Osztrák-Magyar Monarchia régi határai visszaállításának igényét állandóan napirenden tartani. A Levente mozgalom a hazafias nevelés szolgálatában állt. Az 1930-as években pedig sok városban – az irredentizmus szellemében - országzászlókat állítottak. Ezek az emlékhelyek aztán az 1950-es években a legtöbb városból eltűntek. Most újra állítanak országzászlókat. Csak szűkebb környezetünkben Felsőszentgyörgyön, Jánoshidán avatnak ilyet június 4-én, a trianon emléknapon. Szolnokon is tervben van, de az árvíz miatt csak később kerülhet sor felállítására.

Jászberényben évek óta sokan szeretnék, ha lenne ismét országzászló a városban. Legutóbb Szádvári Gábor önkormányzati képviselő – több civilszervezet nevében – tett javaslatot, de a képviselők többsége a megismert előterjesztést nem fogadta el, így még várni kell a berényi új országzászlóra.

 A réginek is meglehetősen érdekes a története:

1934 őszén jelent meg egy újsághír arról, hogy Jászsági ereklyés országzászló felállítására indult mozgalom, melyet vitéz Zámbori Gyula alezredes, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei testnevelési felügyelőség vezetője szorgalmaz. Ehhez a két jászsági járás is csatlakozott, és társadalmi összefogással indult a gyűjtés is. A jászsági testnevelési vezetők elsőként 90 pengőt adtak össze, de a Jászsági Levente Bál is sok adományt hozott. 1935 tavaszán már a hely kiválasztása volt a fő téma. Egy bizottság jött létre, melynek főként nem helybeliek voltak a tagjai, hiszen a kezdeményezés sem innen indult.

Dr. Németh Ferenc – ügyvéd és közéleti személyiség - arról cikkezett, hogy a kiszemelt hely, a promenád és a főtér sarka, nem megfelelő, s ezzel a város széles közönsége is egyetértett. A városkép szempontjából nem helyes – írta a korabeli Jász Hírlapban -, hogy a nagytemplom, a hősi emlékmű és a gimnázium egységét megbontsák. A promenád harmóniáját megtöri az útkereszteződés szélére állítandó országzászló, ezért mindenképpen más helyet kell keresni. Javaslata szerint a kinyitandó Rákóczi út tengelyében való elhelyezés volna üdvös. (Ez kb. a jelenlegi buszpályaudvarhoz közeli hely lett volna. A szerk) Már csak azért is, hogy környezetéből kidomborodjon a „nemzeti gondolat állandó ébrentartására készült” országzászló. A bizottság azonban ezt nem vette figyelembe, a promenád sarkára került, igaz hangsúlyozták, csak ideiglenes hely ez.

 

Aztán 1935. június 2-án, - a május végi Hősök napját is fényesen megünnepelve egyben – sor került az avató ünnepségre. Vitéz Zámbori Gyula mellett számos magas rangú vendég érkezett a 10 ezer főt számláló hatalmas ünnepségre. József Ferenc királyi herceg és felesége Anna hercegasszony is jelen volt, aki a zászlóanya feladatát is teljesítette. Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság elnöke is beszédet mondott, és átadta a helyi frontharcosok vezetőjének, dr. Bathó Károlynak a zászlót. Az emlékműre a megáldott Irredenta Hungaria zászlaja került fel, s erre a jászok kék szalagját kötötte Anna hercegasszony.

Milyen volt ez az országzászlót tartó létesítmény? A négy égtáj felől négy lépcső volt kialakítva, mert egy kis dombra helyezték a sokat mondó márványoszlopot, aminek a tetejét a szent korona márvány mása díszítette. A márványoszlopot kovácsoltvas kerítés övezte, s ezek sarkain az észak, kelet, dél és nyugat szavak is ott voltak. Magán az oszlopon tulajdonképpen egy feszület is kirajzolódott. Ennek felső részén – az oszlop négy oldalán – négy szó volt olvasható: Hazádnak rendületlenül légy híve.  A Nagymagyarországot mutató térkép – s benne a kis ország határának rajzolata – is megjelent mind a négy oldalon. ÍGY VOLT – felül és ÍGY LESZ – alul, felirattal. A zászlótartó az oszlop északi oldalán volt kialakítva. Sajnos sem az emlékmű tervezőjéről, sem készítőjéről nem sikerült megtudni adatot. Valószínű, hogy egy típus országzászló volt, melyből készülhetett sok abban a korban. Ha a tervezés és készítés is jászberényi személyek munkája lett volna, arról biztosan maradt volna fenn információ.

Az avatás fényes ünnepsége, a díszes felvonulás vitézekkel, leventékkel, frontharcosokkal,  hadi rokkantakkal, cserkészekkel, gimnazistákkal és képzős diákokkal, zenekarral zajlott. Ezt is vitéz Zámbory Gyula szervezte, nem a helybeliek. Lehel Szállóbeli lakoma is fényesen sikerült.

Készültek fotók, majd képeslapok is, ahogyan a főtér sarkán ott áll a hazafiságot is jelképező országzászló. Aztán 1938-ban – Friedvalszky Ferenc polgármester döntése értelmében - a főtér újabb rendezése során áthelyezték a tejcsarnok és az adópalota előtti kis térre. Itt most a Klapka SZKI melletti kis parkoló van. E helyen már nem volt olyan érdekes, hogy képeslapokon is megörökítsék. Nem volt jó választás ez a hely sem. Az országzászló pár év után visszakerült a promenád sarkára, eredeti helyére. Ekkor azonban se kerítés, se lépcső nem volt körötte, csak az oszlop maga egy kis dombocskán, s rajta a zászlórúd. Ebben a formában egészen 1956-ig megvolt. 

Keszthelyi Zsolt gyűjtő talált olyan képeslapot, melyen 1956-ban megvan az országzászló maradványa és közelében az 1945-ös szovjet emlékmű is. ott magasodik. Később ez a képeslap még forgalomban volt, csak az 1956 októberében ledöntött szovjet emlékművet kiretusálták róla! Faragó László is készített 1956 után fotót a promenád sarkán álló zászlóról, mely ma is tudósít a dolgokról.

Aztán az országzászló maradványa is eltűnt a főtérről..........

 

Kiss Erika

Galéria

a13

a14

a7

a8

a13

at

ap

a17

aoo

an

ar

as

aq

ann

ai

am

ag

a39

a53

a54

a55

a44

a79

a47

a45

a19

a34

a32

a28

a29

a30

a31

a25

a27

a26

a21

a22

a20

a14

a6

a15

a4

a1

a9

a2

3

a7